Ólubló (Stará źubovňa)
   Szöveg    Google Térkép


    Ólublót okiratokban 1292-ben említik először. A vár megépítése után a község váralatti településé vált, ezzel jelentősége is növekedett. A város fejlődésében jelentős változást azonban I. Lajos király rendelete hozta, amelyben királyi város rangot kapott, kiterjedt jogokkal és vásártartási joggal. A város következő jelentős történelmi periódusa az volt, hogy 1412-1772 között lengyel zálogba került. A város ismert gazdasági- és kulturközponttá vált. A lengyel zálog megszűnésével a város elveszítette kivételes helyzetét, a hivatalnokok és a nemesek eltávoztak. Ólubló a szélesebb környékének központja maradt csupán.
    A főtért az 1280 körüli években épített Szent Miklós-templom uralja, valamint a Provincia-ház - a zálog idején a kormányzó (sztaroszta) székhelye -, amelyet 1639-ben reneszánsz stílusban építették át. A Szent Miklós-templomban található egy értékes későgótikus stílusú keresztelőkád a 16. századból, valamint hasonló stílusú homokkő és vörösmárvány sírfedők. A főoltárt a 18. század közepén élő Szent Miklós püspök nagyméretű - a 19. század közepén készült - képe, valamint fafaragások díszítik. Történelmi jelentőséggel bírnak az oldaloltárok és a Krisztus megsiratása elnevezésű plasztika is.
    Az Ólubló feletti mészkőszirten emelkedik a 14. században épült Lublóvár. A várat, mint a király egyik székhelyét először 1311-ben említik. A vár legrégibb része a főtorony és a gótikus palota. A vár 1412 után a zálogba helyezett szepesi városok lengyel kormányzója (sztarosztája) székhelye lett, ez a fejlődését jelentősen elősegítette. 1553-ban a vár teljesen kiégett. Újjáépítették, egy új, reneszánsz stílusú palota került bele, majd 1642-ben egy barokk stílusú palota és 1647-ben egy kápolna.
    1655-1661 között itt rejtegették a svédek elől a lengyel koronázási ékszereket. Miután 1772-ben a lengyel zálog véget ért, a vár elkezdett pusztulni.
    A Lublóvár alatt található a Lublói falumúzeum, a szepesi és sárosi népi építészet bemutatója. A legértékesebb épülete a Sáros vármegyei Mátéból (Matysová) származó fából épült Szent Mihály arkangyal görög-katolikus templom 1883-ból.
    A falumúzeum épületeinek jelentős részét a 20. század elején épült faházak alkotják. A faházak áttelepítésénél figyelembe vették az akkori családok életstílusát és viszonyait. A kiállított tárgyak a napi használatú tárgyak mellett az akkori lakosok mellékfoglalkozásánál használt eszközöket is széles körben bemutatják: drótos, cipész, bognár, szövő, asztalos szerszámokat is megtekinthetünk. Az épületekben a népi ünnepekkel (születés, esküvő, karácsony, húsvét) összefüggő szokásokkal kapcsolatos tárgyak is láthatók.
    A lakóházakon kívül gazdasági épületeket is találunk: pajta, istálló, magtár, kút, valamint iparos műhelyeket is: kovácsműhelyt, malmot és asztalosműhelyt. Nyáron a falumúzeum nyitott színpadán népi tánc- és énekcsoportok lépnek fel.

TÉRKÉPEK:
             

FÉNYKÉPALBUMOK:
                                                       



Szepesség | Gömör | Liptó | Felső-Garam-régió | Szlovák paradicsom | Magas-Tátra | Alacsony-Tátra | Bélai-Tátra
Pienin-hegység | Szepesi vár | Szent Jakab-templom | Lublóvár | Krasznahorka | AquaCity | Besenyőfalu | Tatralandia | Ménhárd | Felsőzúgó