Vöröskolostor (Červený Kláštor)
   Szöveg    Térkép    Google Térkép

   

    A Dunajec jobbpartján, a Lipnik-patak torkolatánál Alsólehnic (Nižné Šváby), Vöröskolostor (Červený Kláštor) és Koronahegyifürdő (Smerdžonka) egyesülésével keletkezett.
    Történelmi források, pl. a karthauzi kolostor 1344-es alapítólevele, megerősítik azt a feltételezést, hogy a mai kolostor helyén, a Szent Antal-völgyben, a XI. században egy ismeretlen remetelak állt. A mai kolostort a brezovicai Kokos mester alapította, akit a békebíróság 1307-ből származó határozata a tornagörgői (Hrhov) Frigyes meggyilkolásáért kolostor alapítására ítélt. Az ítéletnek megfelelően 1319-ben a már korábban alapított Lehnic (Lechnice) község területéből kiszakított egy részt és kolostorépítési célra a Káposztafalvi-mészkőhegységben, mai nevén Szlovák-paradicsomban (Slovenský raj) lévő menedék-kői (ma Lethonkő - Kláštorisko) karthauzi szeretesrendnek adományozta. A szerzetesek 1330-ban elkezdték a kolostor építését, bizonyára először csak faépületeket emeltek. Csak később, a XIV. század második felében építették át a kolostort időállóbb anyagból. A "vörös" jelzőt is csak később kapta a vörös cserépről, amellyel födve volt. A kolostor a XIV. században több előjogot is kapott (malom, halászat, sörfőzés), további területeket vásárolt, gazdaságilag megerősödött és egy feudális uradalommá vált. A Czorsztyn-vári urakkal gyakran keveredett viszályba, 1431 és 1433 között a husziták kétszer is elfoglalták, 1545-ben a Nedec-vári katonák támadták meg, de már a mohácsi csata utáni magyar trónviszály ideje sem volt számára különösen kedvező. A kolostor fokozatosan hanyatlott, majd a barátok elköltöztek Lengyelországba.
    A reformáció idejében 1563-ban a kolostort felszámolták, az uradalom magántulajdonba került. Többszöri tulajdonosváltás után (Thököly, a palocsai Horváthok, Rákóczi és mások) 1699-ben Matyasovszky László nyitrai püspök vásárolta meg és a kamaldulenzi szerzetesrendnek adományozta. A kamaldulenziek 1711-ben telepedtek le. A rend nagyon szigorú szabályok szerint működött, a barátok külön cellákban laktak, szótlansági fogadalom szerint. A mezőgazdaság, kertészet és halászat mellett alkímiával, gyógyítással és írással is foglalkoztak.
    II. József reformjai szerint a kolostort 1782-ben felszámolta, berendezését szétszedték (a könyvtárat Pestre, a templomi berendezést a lengyelországi Muszynába vitték el, a többi dolgot nem tudni hová). 1820-ban a császár a kolostort az újonnan alakított eperjesi (Prešov) görögkatolikus püspökségnek adományozta. A II. világháború után a kolostort államosították. Az épületeket 1956-ban és 1974-ben felújították.
    A kolostor felszámolása után a helyi lakosok elutasították a nagykiterjedésű majorsági földek művelését, ezért 1786 és 1788 között Németországból telepeseket hívtak ide. A kolostor uradalmának felosztásával több falu is létesült a Magurántúlon.
    Így keletkezett Alsólehnic (ma Vöröskolostor része), amely a XVI. században egy ismert major volt. A lakosság mezőgazdasággal, legeltetéssel és faúsztatással foglalkozott. A Lipnik-patak völgyében, a kolostortól mintegy 1 km-rel feljebb található Vöröskolostor-fürdő, régebbi nevén a Koronahegyi-fürdő (Smerdzonka). A fürdőt 1820-ban a glaubersót tartalmazó hideg, kénes forrás mellett alapították. A XX. század elején a szepesi társadalom érdeklődésének középpontjában állt, az I. világháború alatt megsemmisült, és csak 1928-ban nyitották meg újra.

WEBKAMERÁK:
    
Pohžad na rieku Dunajec

TÉRKÉPEK:
               

FÉNYKÉPALBUMOK:
                                                   






Szepesség | Gömör | Liptó | Felső-Garam-régió | Szlovák paradicsom | Magas-Tátra | Alacsony-Tátra | Bélai-Tátra
Pienin-hegység | Szepesi vár | Szent Jakab-templom | Lublóvár | Krasznahorka | AquaCity | Besenyőfalu | Tatralandia | Ménhárd | Felsőzúgó